Mik lehetnek ezek a korlátok? Például:
- Úgy szeretnék türelmesebb lenni, de végül valahogy mindig elszakad a cérna.
- Egyfolytában fogyózok, mégsem megy le egy deka sem.
- Gürizek, mint egy marha, még sincs elég pénzem arra, amit szeretnék.
- Beleteszek egy csomó pénzt és energiát a vállalkozásomba, mégsem növekszik.
- Már az ötödik pszichológusnál járok, de még mindig nem tudok túllépni a múlton.
- Orvosról orvosra járok, már kipróbáltam az alternatív terápiákat is, de még mindig zsibbad a jobb karom.
- Imádkozok, kérem, teszek is érte, de a drágalátos férjem/gyerekem még mindig nem hajlandó változtatni.
Ezekkel a frusztráló korlátokkal, zavaró szálkákkal többnyire nagyon is tisztában vagyunk, amivel nincs baj, - maximum annyi, hogy fogalmunk sincs mit kezdjünk velük.
Pontosabban általában négy-öt – roppant unalmas - reakcióval próbálkozunk:
1. Úgy teszünk, mintha NEM LENNE a korlát és ignoráljuk.
2. Tudomásul vesszük, hogy VAN, és szomorúan beletörődünk.
3. Haragszunk RÁ, amiért ott van, és le akarjuk rombolni.
4. Haragszunk VALAKIRE, aki szerintünk odatette, és erőszakkal követeljük, hogy vigye el azonnal.
5. Haragszunk MAGUNKRA, amiért nem látunk túl a korláton és ostorral ütlegeljük magunkat.
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én tényleg unom már ezeket a köröket futni (ki tudja hány generáció, és hány ezer év óta...), úgyhogy muszáj feltennem a kérdést, biztos, hogy nem létezik más út? ...
Szóval, ha én meg vagyok rekedve egy ponton, legyen az testi, érzelmi, spirituális vagy anyagi korlát, amin nagyon szeretnék már túljutni, de fogalmam sincs mi lehetséges, mert már „annyi mindennel próbálkoztam”, akkor az a legbiztosabb, ha felteszem magamnak a következő (cseppet sem genyó) kérdést:
- Mi az, amire a legkevésbé sem vagyok hajlandó ezzel a témával kapcsolatban? Mi az, amit akárki akármit mond, akkor is megváltoztathatatlannak hiszek? Mi az a MÁS lehetőség amit nem vagyok hajlandó befogadni/elhinni/gondolni/érezni/megtenni/lenni? – mert nagy valószínűséggel arra lesz az irány.
Ismeretlen? – Igen.
Soha nem szoktam, az nem is én lennék? – Pontosan.
Nem komfortos? Ellenállást vagy félelmet vált ki? – Zseniális.
Baromság? Semmi kedvem hozzá. – Tökéletes.
Tapasztalataim szerint, a korlátokat átlépni nem lehet sem a korlátok ignorálásával, sem a nézegetésével, sem azzal, hogy megpróbálunk valamit manipulálni rajtuk. Ameddig így teszünk, logikusan hozzá vagyunk kötve a „problémához”.
Sokkal eredményesebb, ha inkább abba teszünk erőfeszítést, hogy megkeressük a „nyitott teret”, a szabad utat, a még fel nem fedezett lehetőségeket körülötte. Az erőfeszítés pedig annyit jelent, hogy
- -ha túl közel vagyunk, azaz túlságosan be vagyunk már vonódva a „bonyodalomba”, akkor lépjünk picit hátrébb, akkor is, ha nehéz, és nézzünk a helyzetre távolabbról.
- -ha pedig túl távolra szaladtunk, mert annyira fájt valami, akkor menjünk közelebb, vegyük fel a kapcsolatot újra, akkor is, ha kiráz a frász.
Ha pedig úgy tapasztalod, hogy gyermekednél van valami elakadás, vagy bizonyos szempontból korlátozza őt valamilyen készség, tapasztalat hiánya, akkor a korlát okától függően ajánlom a 7-14 éves korosztálynak írt Spiribuuu Suli sorozatot.
