Blog

Mostanra nagyjából minden szülő tapasztalja, hogy a gyerekek bár könnyedebben és  rugalmasabban álltak a változáshoz, az izoláltság és a bezártság náluk is felcsavarta az érzelmek intenzitását.

Mindenkinek mondom, hogy teljesen rendben van, ha mostanában feszültebbek, irritáltabbak, többet panaszkodnak, gyakrabban pityeregnek, sűrűbben veszekednek, jobban félnek vagy épp unalmukban nyűgösködnek, hiszen mi is pont így vagyunk ezzel, de ettől még nyilván nem könnyű velük, és sok szülő szeretne konkrét eszközöket arra, hogyan csillapíthatná a kedélyeket.

Az anyatermészetnek megvan a képessége arra, hogy balanszírozza önmagát. Hidegre meleg jön, fényre sötétség, életre halál, túlnépesedésre népességcsökkenés és így tovább.

Ha neki ez ennyire bejön, hasznára van, gyógyítja vele magát, azt mondom érdemes ellesni tőle ezt a zseniális technikát, és azon gondolkodtam, hogyan lehetne nekünk is felhasználni az ELLENMÉREG energiáját ebben a jelenlegi „mérges” helyzetben.

2 csodálatos barátnőmmel is beszélgettem a minap és érdekes módon mind a ketten az ERŐRŐL beszéltek valamilyen formában.

Az egyik: Enikő, én nem bírom ezt a szart. Én nem vagyok ERŐS, nem vagyok pozitív, nincs pénzem, nincs segítségem, érted? Erre születni kell.

A másik: Enikő, szavazz! A) Kilépjek a negyedikről?  B) Eret vágjak? C) vagy igyak valami ERŐSET, ami kiüt minimum két hétre?  Én csinálom, b... meg, de meddig legyek még ERŐS?

A kommunikáció olyan, mint a főzés. Mindenki tudja és csinálja valahogy és persze minden húsleves fogyasztható, de óriási különbség van egy sietősen összedobott és egy művészi gonddal elkészített étel között.

A kommunikáció művészetét értelemszerűen nem lehet egyetlen blogcikkből elsajátítani, én már hosszú ideje tanulom, gyakorlom, oktatom és mégis naponta jutok arra a megállapításra, hogy van még hova fejlődni. De választom. Újra és újra. Mert mint minden a világon a kedves beszéd is választás és gyakorlás kérdése.

Jól tudjuk, hogy minden új élethelyzet fokozott stresszel jár, ám napjaink sokkoló átalakulási folyamatában nagyon könnyű ezalatt megrogyni kicsit.

Ahogy haladunk előre a bezártság, összezártság és korlátozottság élményében, egyre könnyebben találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy leüvöltjük a párunkat, kiabálunk a gyerekekkel, aztán utáljuk magunkat, a teraszon vagy a kertben üldögélve pityergünk, lerágjuk a körmeinket vagy épp vég nélküli filmnézéssel próbálunk elmenekülni a valóság elől.

Este 6 óra van, ugyanabban a ruhában vagyok, amiben aludtam, még nem mostam fogat, de egész nap főzök, rakodok, itthonról dolgozok, telefon a fülemen, gyerekek a nyakamon, a házi sehol, a lakás szalad... HELP!

Néhány hasznos tapasztalat a gyerekekkel otthon „ragadt” szülőknek.