szülő-gyerek kapcsolat
Utálsz veszekedni a gyerekeddel, de mégis megteszed, ha kell?
Itt a nyár, és és olvad minden befagyasztott düh
A pszichológusok, érzelmi gyógyítással foglalkozó szakemberek már egy ideje azt szajkózzák, hogy érezni ér, és hogy minden érzelem helyénvaló. Legyen az harag, fájdalom, félelem, szomorúság... Mindez elvileg oké. Én is olvastam... Ugyanakkor nem tudom, ti megfigyeltétek-e, de jómagam a megértés ellenére sokszor mégsem érzem okénak:
Elegem van a küzdelemből! Önnyugtató mondatok (nemcsak) szülőknek
Sokat olvasok arról, hogy amikor a gyerek ideges, kivágja a hisztit és „elmentek neki otthonról”, akkor a szülőnek nem szabad belemenni a transzába, hanem meg kellene őriznie a nyugalmát, sőt, a gyereket is hozzá kéne juttatni ehhez az állapothoz... – amit agyilag ugyan felfogok, na de a kivitelezés... Nekem ez magas! A probléma ott kezdődik, hogy magamat sem tudom kivonni az idegbajból, akkor hogyan segíthetnék neki? Tudnál erre tanácsolni valami kézzel foghatót?" R. Móni.
Az örökzöld dilemma: (elég) jó szülő vagyok?
Ahány anyával vagy apával beszélgetek, annyi ítéletet hallok a szülőségről.
- Nem értem miért viselkedik így ez a gyerek, pedig én úgy érzem jó anyja vagyok, a lelkemet is kiteszem érte.
- Szerintem én nem vagyok anyának való. Szörnyű, ahogy üvöltözök a gyerekeimmel.
- Először az ekcéma, most az allergia meg a székrekedés. Mit csinálok rosszul?
- Nem érdekli semmi. Akármit mondok vagy teszek meg se hallja. Biztosan én rontottam el, de már nem érdekel. Fáradt vagyok...
Tele a hócipő... de mivel?
Talán túl sok változás volt mostanában, talán végre itt a tavasz, közeledik a tanév vége és minden iskolás gyerek és (tanár) fárad. De az biztos, sokat hallom mostanában, hogy „elegem van”, „besokalltam”, „tele van a ...” kifejezéseket gyerekektől, felnőttektől egyaránt.
Mivel a kicsik még nehezen fejezik ki az érzéseiket (a kamaszok meg nem szívesen), készítettem néhány képkártyát a 6-14 éves korosztály legjellemzőbb életterületeiről, hogy mi, gyerekekkel foglalkozó szülők és szakemberek valamivel pontosabb képet kaphassunk arról, hogy mivel is van tele az a ... hócipő?
Mi a gyermeknevelés legnehezebb része?
Igen, van a 24 órás készenlét, mint szüntelen éberség, az éjszakai műszak, a folyamatos aggodalmak, az állandó kupi, majd ahogy gyarapodik a gyerekek száma: az eltérő akaratok ütközése és a ki-kivel-hova-mikor őskáosz... mégis a gyereknevelés legnehezebb része (legalábbis számomra) valami jóval mélyebb és húsbavágóbb dolog:
A pusztító énemmel való találkozás.
Mit adunk át, mit modellezünk, azaz mihez kell az extra TUDATOSSÁG szülőként?
„Merj felelni!” – Családi és baráti csapatépítő beszélgetőkártyák a nyári szünidőre
Akármit kérek vagy mondok, a gyerek nem figyel rám. SOS!
„Kezd elegem lenni abból, hogy a gyerekeim levegőnek néznek! Ha kérek valamit, semmi reakció, egészen addig, amíg fel nem idegesedek és ordibálni kezdek. Tudom, hogy a fenyegetőzés és a kiselőadás nem megoldás, de fogalmam sincs mit tehetnék. Ha erőszakos vagyok, utálom magam, de ha rájuk hagyom, akkor sohasem tanulják meg a dolgukat. Van valami ötleted?” (T. Edit)
Kedves Edit! Köszönöm, hogy írtál, mert nagyon fontos témát említesz. Szívesen megosztom a tapasztalataimat róla, sőt van néhány praktikus ötletem is a kezelésére.
Miért ilyen „lusta és motiválatlan" ez a gyerek, és mit tehetnénk, hogy rábírjuk a tanulásra?
- Ezt a gyereket nem érdekli semmi, csak a videójáték hozza lázba, meg a kütyüzés.
- Ha tanulni kell, azt mondja, nincs házi, vagy nincs kedve hozzá.
- Ha segíteni próbálunk, kiakad, hogy már megint és mindig tanulni kell, az órai anyag egy baromság, a tanár hülye és ő utál tanulni.
- Ha beleállunk a csatába és tanulásra erőszakoljuk, abból többnyire egyikünk sem jön ki „nyertesen.”
- Mi lesz így belőle, ha ilyen lusta marad?