Elegem van a küzdelemből! Önnyugtató mondatok (nemcsak) szülőknek

2023. május 17. Enikő

"Kedves Enikő!
Sokat olvasok arról, hogy amikor a gyerek ideges, kivágja a hisztit és „elmentek neki otthonról”, akkor a szülőnek nem szabad belemenni a transzába, hanem meg kellene őriznie a nyugalmát, sőt, a gyereket is hozzá kéne juttatni ehhez az állapothoz... – amit agyilag ugyan felfogok, na de a kivitelezés... Nekem ez magas! A probléma ott kezdődik, hogy magamat sem tudom kivonni az idegbajból, akkor hogyan segíthetnék neki? Tudnál erre tanácsolni valami kézzel foghatót?" R. Móni.

Kedves Móni!
Az, hogy ilyen tisztán látod a problémát és a helyzetedet mindenképp elismerésre méltó. Azt kell mondjam, hogy emiatt a megoldás a Te esetedben már csak egy karnyújtásnyira van. Az  a legnagyszerűbb, hogy már tudatában vagy annak, hogy az „idegbaj” és TE nem egy és ugyanaz vagytok. Illetve bármennyire is valóságosnak tűnnek a nemkívánatos körülmények, valaki ott legbelül tudja, hogy a haragvásból létezik kiút, és lehetséges nyugodtan reagálni akkor is, ha kívül minden és mindenki háborog. Ez a tudás az igazi Hatalom és a valódi Erő. A kivitelezés pedig csak egy icipici technikai ismeret és gyakorlás kérdése. Hamarosan az is menni fog!

A téma, amit felvetsz, az a teljesen hétköznapi, megszokott, ún. automatikus elmeműködés témaköre, amit nagyon úgy tűnik, hogy szeretnél meghaladni. Valószínű annyi szenvedést okozott már, hogy eleged van belőle. Szeretnél végre a megszokottól eltérően, RENDHAGYÓ módon reagálni, és egy békésebb családi életet tapasztalni, ahol Te nyugodt vagy, tudod, hogy minden tökéletesen megoldódik, tudatában vagy az erődnek, értékességednek, senki és semmi nem képes eltéríteni a JÓL-LÉTED áramától. Váó!

Ma már számtalan olyan „kézzelfogható” eszköz van, ami ehhez a tudatállapothoz segíthet, de az a helyzet, hogy amíg kétségbe vonjuk ezek hasznosságát, és nem használjuk őket a mindennapi életünkben, sajnos nem tudnak bizonyítást nyerni a gyakorlatban.

Bemutatok most Neked egyet, ami viszonylag egyszerű, és ha rendszeresen használod, egyre több csodás változást fogsz megtapasztalni. Ez pedig az önmegnyugtató vagy önbiztató belső párbeszéd technikája, ami egyfajta modern mantrázás, és abban segít, hogy a tudatalatti gondolatok áramának egyfajta helyes irányt adjon. 

Amikor ugyanis az elménket aggódó, borús vagy bosszús gondolatok lepik el biztosan észrevetted, hogy a testünkben nyugtalan és feszült érzés uralkodik el, és ez a cselekvéseinkre is kedvezőtlen hatással van. Ilyenkor mást mondunk és mást teszünk, mint amit valójában szeretnénk, és erre gyakran csak később, a pillanat heve után jövünk rá, többnyire kínzó megbánás formájában. 

De melyek azok a gondolatok, amik ezt az egész láncreakciót beindítják?

A gondolataink, azok a belső mentális hangok és képek, amikhez már annyira hozzászoktunk, hogy teljes mértékben azonosultunk velük, épp ezért igazságként könyveljük el, nem igazán kérdőjelezzük meg őket. Sokszor annyira egynek vesszük önmagunkkal, hogy épp emiatt nehéz észrevenni és megfigyelni, más néven tudatosítani ezeket a gondolatokat.

Ilyen gondolat például minden, amit a leveledben leírtál.

- A gyerekem folyton ideges, elmentek neki otthonról.
- Képtelen vagyok kivonni magamat az idegbajból.

Dehát ezek a tények! – mondod, én pedig azt válaszolom: Ezek CSAK gondolatok. Sokszor elismételt szavak, amelyek meggyőződéssé, és így fizikai tapasztalattá szilárdultak.

A hús-vér tapasztalatot nyilván őrültség megkérdőjelezni, és én nem is tenném ezt. De ha az ember egyszer felismeri, hogy a választott gondolatainak és azok folyamatos ismétlésének milyen húsbavágó hatása van az életére, akkor akár fel is kacaghat, mert arra is rájöhet, hogy választhat más gondolatokat! Olyanokat, amelyek jobb érzést okoznak a számára. Ha aztán azokat is ugyanolyan buzgón ismételgeti és mondogatja fűnek-fának, mint ahogyan a panaszait szokta, akkor előbb-utóbb azok is ugyanilyen valóságos tapasztalattá lesznek, csak épp kellemesebbekké. 

Én a gondolatokra szeretek úgy tekinteni, mint svédasztalon felkínált falatkákra, amelyek közül szabadon választhatunk nekünk tetszőt, és el is utasíthatjuk, ami nem az ínyünkre való. A belső hangok és képek nem abszolút igazak, hanem a mi választásaink, azaz mi tesszük azokat kiválasztottá és ezáltal valóságossá.

És hogy miért választunk olyan gondolatokat, hogy „képtelen vagyok”, „úgysem fog sikerülni”, „szeretném hinni, de ez egy baromság”?

Azért, mert ezek a gondolatok a múltban gyökereznek, és a múltban megtörtént tapasztalatok alapján érvényesnek, sőt örökérvényűnek tűnnek. Például ha a múltban kövér kiskamasz voltál, azt gondoltad magadról, hogy „kövér vagyok”, sőt azonosultál mindenki más rólad alkotott gondolatával is a témában („sokat zabálsz”, lusta vagy mozogni”, „a déditől örökölted a hurkákat”, „képtelen vagy lefogyni” stb). Ezek a fincsi gondolatok így a mentális svédasztalod részévé váltak, és hacsak nem veszed észre és nem választasz mást, akkor még évek múltán is ezt fogyasztod minden áldott nap. Még akkor is, ha már untig elég volt belőle.

A jó hír az, hogy léteznek ezen a svédasztalon más "ételek" is, finomabbak, frissebbek, illatosabbak, és olyanok, amelyek ténylegesen táplálóak a számodra. Mivel azonban ezekhez a gondolatokhoz nem szoktál hozzá, ezért kezdetben újszerűnek, furának tűnhetnek, és kedved lenne élből elutasítani azokat, hogy „fúj”. Ám ha ténylegesen változtatni szeretnél a belső párbeszédeden és ezáltal a közérzeteden, akkor érdemes nyitottnak maradni, és apró falatokban bele-bele kóstolgatni ezeknek az új gondolatoknak a hangulatába, sőt, egy kis ideig kitartani mellettük. Amíg ezek is szokássá és egy jótékonyabb közérzetté tudnak alakulni.

Ha ez tényleg ilyen egyszerű, akkor miért nem könnyű?

A fenyegetőnek ítélt helyzetekben (vagyis ami a múltban fenyegetőnek bizonyult, - például amikor a gyermekünk dühös lesz valami miatt) - az esetek többségében- a megszokott régi gondolatok árasztják el az elménket. Például: "Úristen, baj van! Reagálnom kell, de fogalmam sincs mit tegyek!" Ez bekapcsolja a jól ismert kellemetlen érzéseket (tehetetlenség), és automatikusan reagálunk, például leordítjuk a fejét, hogy azonnal hagyja abba az ordibálást. Mint egy robot, amit így programoztak.

Az ilyen ún. trigger helyzetekben ezért különösen hasznos, ha tudatosan olyan megnyugtató, biztató vagy motiváló gondolatokat keresünk magunknak, amik jó érzéssel töltenek el, és ezáltal segítenek visszanyerni az erősen kibillent érzelmi egyensúlyt. A pozitív megerősítésekkel emlékeztetni tudjuk magunkat azokra a felemelő igazságokra, személyes erőforrásokra, amelyeket a fenyegető helyzetben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.

A legnehezebb rész az, hogy az automatikusan bepörgő reakciók közepette felismerd, hogy benne vagy, és tudatosan kiszállj a mókuskerékből, úgy, hogy egy pillanatra megállsz, veszel egy mély lélegzetet és azt mondod magadnak:

- Ez nekem nem jó, most ebből kiszállok.
- Azt választom, hogy megnyugszok.
- Segítek most megnyugodni magamnak. 

Néhány további példa olyan önbiztató kijelentésekre, ami segíthet kiszélesíteni az érzékelést a korlátokról a lehetőségek felé.

- Nem kell kapkodni, elegendő, ha egyszerre egy lépést teszek.
- Nem kell azonnal reagálnom. Minden könnyebb, ha előtte veszek pár mély lélegzetet.
- Nem szükséges reagálnom. A dolgok sokszor a beavatkozásom nélkül is tökéletesen megoldódnak.
- Minden, amit látok vagy hallok, csak egy gondolat. Egy érdekes nézőpont.
- Elengedem most a .... terhét, és szabad leszek.
- Minden változik, így ez a helyzet is képes változni.
- Már elkezdtem megkönnyebbülni.
- Nem szükséges fogyasztanom azt a gondolatot, ami nem táplál engem, akkor sem, ha mindenki azt eszi körülöttem.
- Nem szükséges nyugtalannak/feszültnek/dühösnek éreznem magam, csak azért, mert valaki, aki fontos számomra épp azt választja.
- Örülhetek is annak, ha XY épp „hülye”, mert akkor is „hülye”, ha nem örülök.
- Az a gondolatom, hogy „a fiam nem hajlandó rám figyelni” NEM TÉNY, csak egy gondolat.
- Csak azt a gondolatot fogom megtartani és dédelgetni, ami a javamat szolgálja.
- Keresek most egy kívánatosabb gondolatot.
- XY ugyanúgy vágyik a jó kapcsolatra velem, mint én vele.
- Minden változik. Miért ne hozhatna a jövő jobb dolgokat?
- Jólesik arra gondolni, hogy...
- Felszabadító a gondolat, hogy...
- Már minden szerencsésen megoldódott.
- Minden a legnagyobb rendben van.
- Az én világom egy jó hely.

A gyerekek megnyugtatása szintén hasonló módon működik, ezért ahogy írod is, valóban hasznos lenne, ha iránymutatásunkkal minél fiatalabb kortól belsővé tudnának tenni olyan „hasznos” és tápláló gondolatokat, amivel aztán képessé válnak önmagukat kihúzni bármilyen beszűkült gondolati körből vagy érzelmi feszülésből.

Ha pedig szeretnél a kognitív és viselkedéslélektan módszereiben jobban elmerülni és a gyerekeknek is megtanítani, akkor ajánlom a Spiribuuu Suli sorozat eddig megjelent köteteit, amit a képre kattintva is elérsz: