A háború beszédtéma a gyerekek között. Mit, mennyit és hogyan mondjunk?
Szerencsére a legtöbb gyerek távol van a háborútól és az erőszakos cselekményektől, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének innen-onnan „felszedett” ismereteik, ne szoronganának a jövőtől, és ne érzékelnék azt a mérhetetlen érzelmi felbolydulást, amit a közelben zajló események bennünk felnőttekben is okozott.
Ahogy telik az idő, egyre több szó esik a háborúról az osztálytermekben és a családokban is, ezért lassan elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában lehetőséget teremtsünk a gyerekekkel való beszélgetésnek erről a nehéz és bonyolult témáról.
Igen ám, de arról beszélni, hogy egyesek miért bántanak másokat szánt szándékkal, és hogyan vezethet mindez háborúhoz, ez összetett téma, ami sok gyerek számára ijesztő és felkavaró lehet. Hogyan magyarázható egy bombatámadás, amiben ártatlan emberek sebesülnek meg? Vagy hogyan válaszoljuk meg az olyan kérdéseket, hogy lesz-e nálunk is hasonló, mi lesz, ha apát is besorozzák, mi lenne, ha nekünk is menekülni kellene az otthonainkból? ...
Ha megnyitjuk a kommunikációs csatornákat, számítanunk kell rá, hogy gyerekeink mindig a legkényelmetlenebb kérdéseket teszik fel, és ezzel könnyedén mozgósítják a saját belső szorongásainkat is. Éppen ezért hajlamosak lehetünk kerülni vagy rövidre zárni a témát, és a legjobb, óvó szándékból, mintegy megnyugtatásképp gyakran elbagatellizáljuk az érzéseiket, - ami sajnos nem segítség.
Mindez persze teljesen érthető, hiszen a közelben zajló háború még a felnőttek számára is ijesztő, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy felismerjük: most már nem igazán tudjuk megvédeni a gyerekeinket attól, hogy megtudják a tényeket, mert a csapból is ez folyik, így lassan itt az ideje, hogy az életkoruknak megfelelő tájékoztatást, és főleg megnyugtatást kapjanak mind a szüleik, mind a tanáraik részéről.
Mivel a téma nem mindennapi, és sok érzelmet mozgósít gyermekben és felnőttben egyaránt, készítettünk egy egyszerű segédletet, hogy hogyan is érdemes felhozni a témát, beszélgetni róla és csökkenteni az ezzel kapcsolatos feszültséget.
1. HOGYAN KEZDEMÉNYEZZ BESZÉLGETÉST A GYEREKEKKEL A TÉMÁRÓL?
Biztosíts időt és teret magatoknak a beszélgetéshez, azaz olyankor hozd fel a témát, amikor nem kell rohanni, fontos dolgot csinálni, és valóban oda tudtok figyelni egymásra. Olyan óvodai csoportokban, iskolai osztályokban, ahol láthatóan foglalkoztatja a gyerekeket a téma (pl. beszélgetnek/kérdeznek róla, videókat néznek a szünetekben a telefonjaikon, háborúsat, bombásat, menekülőset játszanak), javasolt egy beszélgetőkört összehozni.
- Röviden, tényszerűen vezesd fel a témát, például: Biztosan ti is észrevettétek, hogy az elmúlt napokban mi történik körülöttünk, és hogy újabban milyen sokat beszélnek a felnőttek a háborúról.
- Tudakold meg, hogy mi az, amit tudnak az eseményekről, például: Kíváncsi vagyok, hogy Ti mit tudtok erről az egészről, mit hallottatok innen-onnan, egymástól, szülőktől/tanároktól, tévéből...?
- Ha a gyerek nem akar a háborúról beszélni, akkor nem kell erőltetni, hiszen nem célunk, hogy aggódjon miatta, úgyhogy ebben az esetben le is zárhatod a beszélgetést, és mondhatod, hogy: Oké, köszönöm, hogy megosztottad velem, amiket hallottál, és nagyon örülök, hogyha te nem aggódsz. Ez szuper, én is igyekszem megőrizni a nyugalmamat.
2. HOGYAN VÁLASZOLJ A NEHÉZ KÉRDÉSEKRE?
Ha a gyerekek nyitottak tűnnek a beszélgetésre, bátorítsd őket arra, hogy tegyenek fel kérdéseket. Mondhatod például azt, hogy: Látom sok információ eljutott hozzátok innen-onnan, de biztosan sok olyan kérdésetek van, amit szívesen feltennétek, mert nem értitek igazán, nem világos, hogy hogy is van... Hm, van ilyen? Ha gondoljátok, most nyugodtan átbeszélhetjük ezeket.
Néhány alapelv a beszélgetésekhez, amire érdemes odafigyelni:
- A magyarázataid mindig legyenek egyszerűek, a gyerekek életkorának megfelelőek.
- A kevesebb néha több: ne áraszd el felesleges, érzelmileg megterhelő részletekkel a gyerekeket.
- A sok szó helyet a gyerekeket beszéltesd. A rövid, lényegre törő válaszaid után mindig kérdezz vissza és tegyél fel tisztázó vagy továbbgondoló kérdéseket.
- Válaszadáskor ragaszkodj a tényekhez és ne félj beismerni, ha valamire nem tudod a választ vagy bizonytalan vagy benne.
- A véleményed megosztásakor kerüld a káros sztereotípiákat/előítéleteket a háborúban résztvevő országokról, embercsoportokról.
- Ne bocsátkozz jóslásokba arról, hogy milyen szörnyű események történhetnek.
- Ha a gyermeknek olyan véleménye van, ami nem egyezik a tieddel, maradj jó hallgatóság, próbáld megérteni a nézeteit, ne torkolld le és ne bocsátkozz heves vitába vele.
Néhány példa:
Kérdés: Miért van háború? (Háború okára, céljára vonatkozó kérdések)
Válasz: Előfordul, hogy néha két ország vezetője és lakosai nem értenek egyet egy bizonyos dologban, és nem tudják szép szóval, békés úton megoldani a vitájukat.
Lehetséges továbbvivő kérdések:
- Mit tudtok arról, hogy itt Oroszország és Ukrajna között mi a vita tárgya?
- Kíváncsi vagyok a ti válaszaitokra is. Szerintetek miért háborúznak egymással az emberek?
- Nektek is volt már olyan vitátok, amit nem tudtatok békés úton rendezni?
- Vajon miért olyan nehéz megegyezni, ha ketten kétfélét akarunk?
- Mit gondoltok, hogyan lehet egy vitát „jól” megoldani?
- Hogy látjátok, az erőszak helyes módja egy konfliktus megoldásának?
Kérdés: Mi lesz velünk, ha... ? (jövőre vonatkozó kérdések)
Válasz: Bárcsak lenne egy jövőbelátó szemüvegem és meg tudnám jósolni, mi lesz és mi nem lesz! Jó lenne, ugye? Na figyeljetek, egyet tudok! Most, ebben a pillanatban nem vagyunk veszélyben, az ország és benne a családok biztonságban vannak, itt vagyunk, beszélgetünk, mosolygunk egymásra, lélegzünk, és ennek nagyon örülök.
Továbbvivő kérdések:
- De meséljetek? Ti ismeritek a jövőt? Mit gondoltok mi lesz, ha...?
- Milyen érzés arra gondolni, hogy...?
- Amikor ilyen ijesztő gondolataink vannak, kinek mi szokott segíteni?
- Mi tud megnyugtatni titeket, ha féltek valamitől?
3. MIVEL TUDOD CSILLAPÍTANI A SZORONGÁST ÉS A FESZÜLTSÉGET?
Egy ilyen beszélgetés már önmagában szorongáscsökkentő, hiszen a gyerekek azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül a gondolataikkal, hogy van valaki, aki kíváncsi rájuk, aki látja őket, aki képes megtartani az érzéseiket, és aki nyugalmat sugároz.
Normális persze, ha aggódunk a háború miatt, és az is rendben van, ha mindezt elmondod gyermekednek, de ne terheld túlságosan az érzelmeiddel. Ehelyett összpontosíts azokra a konkrét lépésekre, amit tenni tudtok a saját és mások jóllétéért. A gyerekek nagyobb biztonságban érzik majd magukat, ha tudják, hogy lehetséges tenni valamit, segíthetnek, mert azzal azt érzik, hogy van némi kontrolljuk az események fölött.
Ennek érdekében érdemes együttérzőn átbeszélni a gyerekekkel a menekültek helyzetét, és közösen felderíteni azokat a lehetőségeket, ahol támogathatják őket. Mutass rá, hogy bár a háború kegyetlen, mindig lehet találni jó embereket, akik kedvesek, szeretőek, törődőek másokkal.
4. HA A GYEREK NEHEZEN TUDJA KEZELNI A SZORONGÁSÁT
Erre a célra összeállítottunk néhány feszültségcsillapító technikát, amiket megtaníthatsz a gyerekeknek, hogy kezelni tudják a saját nehéz érzéseiket. A képre kattintva találod:
Illetve 5 megnyugtató légzőjátékkal megtaníthatod neki a mély légzés technikáját. Az ingyenesen letölthető anyagunk megtalálható és letölthető a képre kattintva:
Ha azonban azt látod, hogy gyermeked/tanítványod különösen sebezhető, és nem vagy csak nagyon nehezen tud megbirkózni a médiában látott képekkel és a hallott információkkal, fordulj szakemberhez, és kérd a segítségét!
