MÓKUSKERÉK + KORONAKRÍZIS + TAPOSÓMALOM - NAPSÜTÉS = SZÜLŐI KIÉGÉS
Ha Te is tapasztalod ezt a „fostalicska” hangulatot, és kiégettnek érzed magad, de nem feltétlenül a szakmádban, hanem inkább a „családi élettől”, ez a cikk Neked szól. Az anyai szerepben való kiégés jelen helyzetben nagyon is valós kockázat, ezért fontos, hogy beszéljünk róla, és meglássuk NEM VAGYUNK EGYEDÜL.
Mi az a szülői kiégés?
Érezted már valaha
- hogy hiába aludtál eleget, már reggel eleged van a napból?
- hogy az öröm és érdeklődés legcsekélyebb jelenléte nélkül, csak átvonszolod magad a monoton mindennapokon?
- hogy amikor a gyerekek hívnak játszani, sétálni, „örülni”, te legszívesebben elsírnád magad?
- hogy minden próbálkozásod a gyermekeid „megnevelésére”, „kontrollálására” kudarcba fullad.
- hogy ha valaki véletlenül felteszi a kérdést, hogy mire vágysz, és mire lenne szükséged, igazából fogalmad sincs?
- hogy miután mindenki ágyba került, bambán bámulsz magad elé a kanapén, mert ahhoz is fáradt vagy hogy elmenjél lefeküdni?
- hogy a folyamatos kimerültség érzésétől már nem is emlékszel milyen kedvesen szólni a párodhoz és a gyerekekhez, és milyen kíváncsinak lenni bármire is?
- hogy titkon arról ábrándozol bárcsak 2 hétre kórházba kerülhetnél, hogy végre nyugtod legyen?
- hogy emiatt a „pocsolya hangulat” miatt elítéled és utálod magad?
Ne aggódj! Normális, hogy ezt érzed, szabad magad alatt létezni, és nem vagy egyedül. A szülői kiégés előbb vagy utóbb, rövidebb vagy hosszabb ideig, de mindenkivel előfordul, és a közhiedelemmel ellentétben teljesen független attól, hogy milyen nevelési stílust követsz, vagy milyen hatékony és jól kontrollált forgatókönyv szerint élsz. Legfeljebb házisüti illatú, színes kötény alá van rejtve- fojtva, de... érint.
Válaszolva a kérdésre, a szülői kiégés az, amikor a testi, érzelmi, mentális erőforrásaink és a családi felelősségeink között jelentős az eltérés. Magyarul sok az elvárás, de nincs miből adni, és ez hosszútávon - kellő támogatásérzet nélkül - kiégéshez vezet.
A pszichológia tudománya szerint 3 fő tünete van:
1. Kimerülés, és arról való ábrándozás, hogy elmenekülünk a családi kötelezettségek elől, és mindent hátrahagyunk.
2. Érzelmi távolságtartás, azaz nem akarunk/tudunk odafigyelni gyermekeink valódi szükségleteire. Vagy túlreagálunk egy dolgot és robbanunk, vagy közömbös és minden mindegy attitűddel állunk hozzá.
3. Mivel csökken a szülői szerepben megélt hatékonyság egyre inkább állandósul a kudarc érzése és a bűntudat.
Mi okozza?
A definícióból szépen kihámozható, hogy 2 dolog okozhatja:
1. Túl sok elvárás:
o ami jöhet egyrészt kívülről: a társadalomban elterjedt ideális szülőkép például roppant káros, mert gyakran az ennek való megfelelni vágyás vezet erőn felüli vállalásokhoz,
o és jöhet belülről is, ha például valaki maximalista hajlamú, és egyszerűen nem éri be a tökéletesnél kevesebbel.
2. Túl kevés ERŐ-forrás
o Ami lehet testi, azaz anyagi természetű pl. nincs elég pénzem, vagy elhanyagolom az alapvető testi szükségleteimet, összevissza eszek, nem iszok, nem alszok, nem levegőzök, nem mozgok eleget.
o Lehet érzelmi jellegű hiány, azaz a támogatás érzésének a hiánya. (pl. a párom nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, a barátok nem érnek rá, nincs segítségem).
o És lehet kevés a mentális erőből, azaz nem férek hozzá a belső csendemhez, bölcsességemhez, és azokhoz a gondolatokhoz, amik hasznosak lennének az adott helyzetben.
Mi az, ami segíthet a változásban?
Jó, ha tudod, hogy az emberi idegrendszer úgy lett programozva, hogy ha felvillan a figyelmeztető lámpa, hogy az aksid lemerült, a tested mindenképp gondoskodni fog a pihenésről. Meg fogja oldani, hogy ködösnek érezd magad a fókuszáláshoz, és elintézi, hogy olyan rosszul érezd magadban a bőrödben, hogy megállj. Ha azonban Te továbbra is hajszolod, attól sem riad vissza, hogy megsebesítse magát, vagy más „erőszakosabb” módon bírjon rá egy kis szünetre!
Egy szó, mint száz, a testtel nem érdemes packázni, mert még ha nyersz is, - veszítesz!
A megoldás természetesen csupa EGYSZERŰ dolog, amit valamilyen oknál fogva mégsem KÖNNYŰ megtenni. Azt hiszem az a titok, hogy ebben az erőhiányos állapotban, épp abba kell úgymond erőfeszítést tennünk, hogy MEGÁLLJUNK, LEÁLLJUNK.
Tudom, hogy evidens, de valami miatt újra és újra emlékeztetnem kell magamat is arra, hogy a mókuskerék nem áll meg magától. Csak akkor lassul, ha lassít, és csak akkor áll le, ha megáll, (vagy kiesik) a mókuska.
Ha a kiesés ötlete nem tetszik, íme néhány alapvetés:
1. Engedd meg magadnak a szünetet!
Adj magadnak engedélyt rá, és vedd ugyanolyan komolyan a pihenőidőt, mint a gyerekek esetében. Nagyon fontos lenne szakítani azzal a borzasztóan ártalmas kulturális hiedelmünkkel, hogy a pihenés a jól végzett munka gyümölcse, és csakis az elvégzett teendők után következhet el az ideje. Majd, ha elmosogattam, majd, ha megcsináltuk a házit, majd, ha felhívtam XY-t, majd, ha lesz időm/segítségem, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek vagy „majd pihenek a sírban, miután meghaltam”, ugye?
Az van, hogy kiégve, hiába akarunk, nem vagyunk képesek játékosan, kedvesen és türelmesen korlátokat szabni a gyerekeinknek, és nem tudunk szeretetteli kapcsolódást, és őszinte érdeklődést mutatni a dolgaik felé. Pedig ettől, és csakis ettől érzed magad legbelül jó anyának, és nem attól, hogy rend van a konyhában, kivasaltál 8 kiló ruhát, vagy fél milliót összemasszíroztál a hónapban.
Amíg azt hiszed nem vagy jó anya, ha időnként más vigyáz a gyerekedre, másnál alszik, más tanul vele vagy más hajtogatja össze az alsógatyáit, addig nem adsz magadnak kimenőt. Ha pedig nem adsz magadnak szabadságot, azt legbelül hatalmas áldozatnak fogod megélni, és előbb vagy utóbb levered a gyerekeken. Neheztelni fogsz rájuk, ha akarod, ha nem, pedig ha belegondolsz, nem ők kérték ezt az áldozatot.
A szünet, legyen az kávé, fodrász, barátnők, elvonulás, alvás, magányos séta, netflix vagy teljesen „haszontalan” naplóírás, mandalaszínezgetés, NEM ÖNZŐSÉG, hanem ÖNGONDOSKODÁS, és mint olyan nem megítélendő bűn, hanem kötelezően erősítendő erény.
2. Engedd meg magadnak, hogy segítséget kérj!
A kiégés esetében nem arra a hajlíthatatlan ERŐre van szükség, ami akkor is tolja és végigviszi, ha „vért pisilünk” vagy „belepusztulunk”, hanem sokkal inkább arra a lágy és rugalmas erőre, ami képes az elfogadásra és a befogadásra.
Vizsgáld meg, hogy milyen meggyőződés miatt nem engeded meg magadnak, hogy segítséget kérj és befogadj?
- Senki nem tudja olyan jól csinálni, mint te?
- Nem bízhatsz senkiben?
- Nincs és nem is lehet segítséged?
- Nem akarsz mást terhelni, mert ez a te dolgod?
- Muszáj egyedül megbirkóznod vele?
- Aki segítséget kér az gyenge és alkalmatlan?
- A gyerek az egyetlen feladatod, és mihez is kezdenél magaddal, ha épp nincsen rád szüksége?
Akármi is, sokat segít, ha felismerjük, hogy ezek a meggyőződések CSAK GONDOLATOK. A fejünkben élő szavak és képek. Bár hihetünk bennünk, NEM FELTÉTLENÜL IGAZAK, és bármikor lecserélhetjük őket hasznosabb hitekre.
3. Engedd meg magadnak, hogy nemet mondj!
Amikor ki vagy merülve, nagyon fontos, hogy egyértelműen kijelöld a határaidat, és megtanulj kedvesen, de határozottan, bűntudat nélkül nemet mondani azokra a dolgokra, amik már nem szolgálnak Téged.
1. Ennek az egyik módja, hogy egyszerűsítesz az életeden és nemet mondasz, azokra a dolgokra, amik nem feltétlenül fontosak és feleslegesen viszik az energiát.
o Gondold át a napirendedet, és vizsgáld meg, hogy mik azok a tevékenységek, amit már nem kell, vagy kevesebbszer is elég elvégezni! (pl. főzz egyszerűbb ételt, vasalj kevesebbet, vállalj kevesebb ügyfelet stb.)
o Gondold át a nap során a gyerekeidnek adott instrukciókat (parancsok és tiltások), vizsgáld meg, hogy melyik körül van folyton vita, és próbálj egyszerűsíteni ott is! Például, ha minden reggel azon megy a fesztivál, hogy Te ragaszkodsz a reggeli 10 perces fogmosáshoz, a gyerek pedig folyton abbahagyja 3 perc után, akkor mérlegelj, és engedd el a felesleges erőfeszítést. Amíg ki vagy égve, a túlélés a tét, és legyen elég a 3 perc!
2. A nemet mondás másik módja, hogy konkrétan visszautasítasz egy-egy feléd irányuló kérést vagy elvárást, ami tudom, hogy sokunknak nehezen megy, ezért adok egy tippet. A technikát NEM-szendvicsnek hívom, és akkor alkalmazom, ha például a gyerekem szülinapi partit óhajt szervezni az otthonunkban, vagy egy kedves barátnőm megkér, hogy segítsek neki a költözködésben, és az NAAAAGYON NEM JÓ nekem.
o Első lépésben igent mondok a vágyra (Szuper ötlet kicsim, és én is várom, hogy megünnepeljük a szülinapodat.)
o Nemet mondok a kérésre (Sajnos, sajnos, most nem hiszem, hogy képes leszek megszervezni egy második szülinapi bulit a barátnőidnek.)
o Végül még egyszer igent mondok a vágyra (Annyira jó lesz, hogy végre egy nap csak rólad szól majd. Kicsit lazítunk, finomakat eszünk, bulizunk, hmmm... Alig várom!)
4. A nem szeretem dolgokat kombináld örömforrással
Ha valamit mindenképp muszáj megcsinálod, de nagyon nehezedre esik, és szinte sohasincs hozzá kedved, segíthet, ha kombinálod olyan tevékenységgel, amiket szeretsz.
Pl. mosogatás közben podcastot hallgatsz, a gyerekeidnek olyan könyvet olvasol fel, ami téged is érdekel... Gondold át, hogy mik azok a családi feladataid, amiket ki nem állhatsz, és fundáld ki, hogy mit tehetnél mellé csemegének?
5. Beszélj valakivel, aki nem ítél meg és nem okoskodik
Amikor tele van az érzelmi bőröndünk, a legjobb megoldás, az, ha beszélünk valaki olyannal, aki ténylegesen megért bennünket és segít kikukázni a már felesleges holmikat. A jelenlegi helyzetben azonban, amikor mindenkinek tele van a hócipője a Covid válság okozta korlátozásoktól nem biztos, hogy megértő fülekre találsz a párodnál, vagy a legjobb barátnődnél, hiszen nagy valószínűséggel neki sincs ereje, amivel megtarthatna. Sokat segíthet ilyenkor egy szakember, vagy egy jó kis támogató közösség, ahol sok jó ember megtartó ereje adódik össze.
2021. márciusában éppen ebből a célből elindítjuk a SPIRIBUUU kávézót, ahol havonta összeülünk az online térben, hogy egy jót beszélgessünk, csendes elmével figyeljünk egymásra és kedvesen kézenfogva segítsük egymást. Az első alkalom 2021. március 10-én volt, ha esetleg lemaradtál róla, akkor nézd meg az összefoglaló prezentációs oldalakat erről, ami az ennél sokkal kötetlenebb beszélgetés összefoglalását tartalmazza. Az összefoglalás elérhető IDE kattintva.
Ezen túl pedig forgasd haszonnal ezt a Megengedő napló-t, aminek a kitöltögetésével át tudod gondolni kicsit, hogy miben szeretnél és tudnál egyszerűsíteni.
