Érzelmi nevelés és közösségépítés az óvodában
Életünk során folyamatosan társas kapcsolatokat építünk és azokban mozgunk. A kapcsolatainkban megélt sikerek és kudarcok adják az alapját az önértélésünknek, annak, hogy milyen embernek tartjuk magunkat, így azt is meghatározzák, hogy kivé-mivé válunk és mi az, amit inkább szeretnénk elkerülni.
Felcseperedésünk során ezeknek a kapcsolatoknak az építése és működtetése természetes módon, jobbára modellkövetés útján alakul, és annyira automatikus, hogy a legtöbbünk számára nem is tudatosul, hogy hogyan és milyen hatások által formálódott ez a rendkívül fontos életkészség.
A családi, - szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel - való kapcsolódások kialakulása után, 3 éves korunkban bekerülünk az intézményes oktatás-nevelés színterére, és egyszeriben meg kell találnunk a helyünket egy olyan közösségben, ahol rajtunk kívül még 10-20 (akár 25) gyereknek vannak igényei, szükségletei, ugyanakkor kb. annyi felnőtthöz fordulhatunk ezekkel, mint a szűk családi környezetünkben. Ha szerencsések vagyunk - és az óvó néni természetfeletti képességekkel rendelkezik -, minden kisgyermek barátságos és kezdeményező lesz a csoportban, ám a valóságban ez nem valószínű.
Az óvoda az a hely, ahol automatikus módon rettentő sokat tanulunk a kapcsolatokról, és a későbbi életünk szempontjából meghatározó meggyőződésekre jutunk önmagunkról, a másik emberről, a lehetőségeinkről és a korlátainkról. Ha például a csoport érzelmi klímája pozitív, szívesen megyek oda és megtanulom, hogy közösségben lenni jó, az emberek barátságosak, a felnőttek megbízhatóak, a tágabb világ egy biztonságos hely, így nyitott maradok a további tapasztalásokra. Ha azonban a közösségben azt tapasztalom, hogy a társaim elutasítanak, erőszakosak, a szükségleteim nem számítanak, akkor olyan meggyőződésekre jutok, amelyek a későbbiekben is megnehezítik és beszűkítik a társas életünket, anélkül, hogy tudatában volnánk. Olyan berögzült gondolatok válhatnak szokásunkká például, hogy „rossz gyerek vagyok”, „a többiek nem szeretnek, valami baj van velem”, „a többiek csak akkor szeretnek, ha lemondok a saját igényeimről”, „csak akkor vagyok biztonságban, ha láthatatlan vagyok”, „csak akkor kapom meg, amit akarok, ha erőszakos vagyok”, „csak akkor érzem, hogy erős vagyok/számítok, ha a többiek félnek tőlem” stb.
Bár a jó társas készségeket hagyományosan nem didaktikus módon sajátítjuk el, a nemzetközi és a hazai kutatások eredményei szerint a 21. században már nem elegendő a spontán szocializáció a szociális kompetencia kialakulásához és eredményes működéséhez. Napjainkban az életmód megváltozása és a digitális világ térnyerése a családi interakciók csökkenését eredményezi, így az iskolákban és az óvodákban egyre több az érzelmi vagy valamilyen magatartási nehézséggel küzdő gyermek.
Ezt támasztja alá a 2004-ben, 4–8 éves gyermekek körében végzett differmérés is, amely rávilágított arra a sajnálatos állapotra, hogy iskolakezdéskor a gyermekek 4%-a a háromévesek szintjének megfelelő szocialitással rendelkezik. A 8–10, 10–13, 14–16 éves tanulók vizsgálatakor pedig kiderült, hogy ezekben a korcsoportokban már nem mutatható ki spontán fejlődés a szociális készségek tekintetében.
Ezért lenne kiemelten fontos a gyerekek érzelmi és társas készségeinek minél korábbi fejlesztése az intézményes nevelés során, bár erre a feladatra jelenleg a legtöbb pedagógus nem érzi magát felkészültnek, óvoda- és iskolapszichológus szakember pedig sajnos még nem elérhető minden intézményben.
Amíg ez a helyzet kiforrja magát, a Spiribuuu lelkes óvónők és gyakorló iskolapszichológusok bevonásával összeállított egy kifejezetten óvodai csoportoknak szánt 6 alkalmas foglalkozássorozatot, melynek célja a gyerekek társas készségeinek a fejlesztése és a barátságos óvodai közösség kialakítása. A „Jóbarátság az oviban” letölthető foglalkozástervezetben az egyes alkalmak egymásra épülnek. Az óvodai program lépésről-lépésre mutatja be a foglalkozások menetét, játékos tevékenységeit, és minden szükséges vizuális szemléltető és segédanyagot tartalmaz, amelyre az óvó néniknek a foglalkozások során szüksége lesz (feldolgozást segítő mese, dal, mondóka, képkártyák, szituációs gyakorló kártyák, kifestők, barátságérmék stb).
És hogy óvónőként miért neked kellene 4-7 éves gyerekeket megtanítani arra, hogy hogyan lehet egészséges baráti/emberi kapcsolatokat kialakítani? Íme néhány kevésbé magától értetődő indok:
- - A „barátkozós” játékok/tevékenységek beiktatásával a kedvességet, nagylelkűséget és együttérzést terjeszted egy olyan világban, ahol egyre kevesebb idő jut az egymásra figyelésnek és befogadásnak.
- - A játékok mind nagyszerű lehetőséget adnak arra, hogy az óvodai csoport érzelmi légköre javuljon, és a gyerekek megtapasztalhassák, hogy milyen egy barátságos és jó csapat tagja lenni.
- - Ezek a foglalkozások lehetővé teszik, hogy a megszokottól kicsit másképp vezesd a gyerekeket, és számos új oldaláról fogod megismerni a kis ovisaidat. A gyerekekkel való kapcsolatod ettől a kissé szokatlan, új figyelemtől kivirágzik, és emiatt kevesebb időt kell eltöltened a „fárasztó” fegyelmezési feladatokkal.
Mi nagy szeretettel állítottuk össze ezt a segédletet, reméljük, hogy óvónőként Ti is kedveteket lelitek majd benne, és a 6 alkalom további új és kreatív ötletekre sarkall majd munkátok során.
A foglakozástervezet részletes tematikájáról ITT (vagy a képre kattintva) olvashattok bővebben.
Ha pedig általános iskolás korosztállyal szeretnéd a barátkozási és konfliktuskezelési készségeket fejleszteni, és barátságos osztálylégkör kialakításán dolgozni, akkor ajánljuk figyelmedbe egy másik fejlesztő termékünket: a Barátság Mágnes kártyajátékot.
