HOGYAN SEGÍTSEM A GYEREKEMET, HOGY BARÁTOKAT SZEREZZEN ÉS JÓL KIJÖJJÖN A TÁRSAIVAL?
Elgondolkodtál már azon, hogy mi lehet az emberi kapcsolatokban való sikeresség titka? Hogy mit tudhatnak azok a „szerencsés” emberek, akik könnyedén képesek kapcsolatot teremteni, és képesek kijönni bárkivel?
Költözéseink miatt az én gyerekeim többször váltottak iskolát, és mivel újra és újra más osztályközösségben találták magukat, anyaként sokat gondolkoztam azon, hogy mit kellene elkerülniük és mire lenne szükségük ahhoz, hogy mihamarabb barátokra találjanak, és befogadva, szeretve legyenek a társaik körében.
Lehet, most azt mondod, „Ugyan már! A barátságosság személyiség kérdése!” vagy „Minek ezzel foglalkozni? A barátszerzés majd magától kialakul, ahogy cseperedik a gyerek!" – amivel talán még egyet is értenék, ha az iskolában, ahol iskolapszichológusként dolgozom, nem tapasztalnám, hogy egyre kevesebb gyereknek megy jól a kapcsolódás és sajnos az életkor előrehaladtával sem válnak rutinosabbá benne. Sőt!
Ahogy én látom, alsóban például a kisfiúk közeledési kísérletei többnyire kimerülnek abban, hogy idegesítő módokon belemásznak egymás személyes terébe, piszkálják egymást, szurkálódnak, és kergetőzésig/verekedésig heccelik egymást. Nem hallják meg egymást, nem fogadják el a nemet, nem ismerik fel, ha valakinek elég vagy fáj, de felháborodnak, ha a másiknál elszakad a cérna, nem érzik a saját felelősségüket egy-egy konfliktus kialakulásában és ujjal mutogatnak egymásra, hogy ki a hibás. A kevésbé „erős” és a peremen lévő gyerekek sokszor bizarr viselkedésekkel próbálják megszerezni mások figyelmét, érdeklődését, barátságát, de ettől csak még több gúnyolódást kapnak. A lányok körében nagyon gyakori a barátságok kizárólagossá tétele, egy-egy barátnő kisajátítása és sértődéssel, levegőnek nézéssel való „büntetése”, ha az másokkal is barátkozik. Általános tendencia, hogy a többség csak kapni akarja az elfogadást, törődést és kedvességet, de adni nem tudják vagy nem tartják fontosnak.
Sajnos felsőben sem sokkal jobb a barátkozási szokásokat fürkésző iskolai helyzetkép. Még ha együtt is lógnak a fiatalok, valahogy társaságban is elszeparálódnak. Ritkán látok élénk beszélgetéseket vagy elmélyült kapcsolódást közöttük. Beszélgetés közben a telefonjaikat nyomkodják, ha valaki beszél, a társai kevés érdeklődést mutatnak, nem tudnak kérdezni, tőszavakban válaszolnak, és emiatt gyakran elhal vagy unalomba fullad a kommunikáció. A legszerencsésebb lányoknál persze vannak „best friend”-ek, de többnyire féltékenyen őrzik a barátságukat, és nem maradnak nyitottak a másokkal való ismerkedésre. Az elfogadás és a tolerancia lassan csak hírből ismert értékek, a fiatalok többsége túl gyorsan és negatívan ítél, és csak keveseknek van igénye arra, hogy megismerjék a másik hátterét vagy nézőpontját.
Mindezzel persze nem szerettem volna senkit sem elszomorítani, csak arra próbálok kissé realisztikusan rámutatni, hogy a társakkal való kapcsolatteremtési és együttműködési készség kialakulását nem érdemes a véletlenre bízni, hanem szerencsés lenne megtanítani a gyerekeknek. A szociális készségek ugyanis éppúgy megtanulhatók, mint az írás, olvasás, számolás, úszás, bár ahhoz, hogy rutinossá váljunk az alkalmazásukban, ugyanúgy sok hibázásra és sok-sok gyakorlásra van szükség. Illetve arra, hogy átlássuk konkrétan milyen összetevőkből épül fel az a roppant összetett tudásanyag, amit társas kompetenciának hívunk. Melyek ezek?
1. Kommunikációs készségek, úgymint:
- Kezdeményezz! Mutass érdeklődést! Tegyél fel kérdéseket!
- Emlékezz az új ismerős nevére, és a nevükön szólítsd meg az embereket!
- Hagyd a másikat beszélni, maradj a témánál, legyél figyelmes hallgatóság!
- Ismételd vissza, amit hallottál!
2. Testbeszéd felismerése és helyes alkalmazása, úgymint:
- Tiszteld a másik ember személyes terét!
- Ismerd fel a másik szavak nélküli jelzéseit (arckifejezés, testtartás, hangerő stb.)
- Tartsd a szemkontaktust!
- Nyitott testtartással magabiztosságot sugárzol.
- Határozottan fogj kezet!
3. Érzelmi intelligencia, úgymint:
- Helyesen azonosítsd be a saját és mások érzéseit!
- Megfelelő módon fejezd ki az érzéseidet!
- Ismerd fel, hogy a tetteid és a szavaid hogyan hatnak mások érzéseire!
- Lásd a dolgokat a másik ember nézőpontjából is!
4. Kedvesség és jómodor, úgymint:
- Köszönj előre és köszönj vissza!
- Ha valamit szeretnél, kérj!
- A dolgok sokszor nem azok, aminek látszanak, ne ítélj hamar!
- Legyél nyitott és pozitív! Először mindig jót feltételezz a másikról!
- Adj valami értéket azoknak, akikkel találkozol: mosolyogj rá, bátorítsd, dicsérd meg, segíts neki, oszd meg, amid van stb.
5. Együttműködési készség, úgymint:
- Keresd a közös nevezőt társaiddal!
- Tudj és merj bekéredzkedni egy közös játékba!
- Igyekezz másokat is behívni a közös tevékenységekbe!
- Legyenek ötleteid, de tudd követni lelkesen mások ötleteit is!
6. Problémamegoldó készség, úgymint:
- Vita esetén törekedj a kompromisszumra és békére!
- Szelíden, de határozottan állj ki magadért!
- Ha bántalmazást látsz, ne nézd tétlenül!
- Ha elutasítanak fogadd el a nemet és lépj tovább!
- Ha hibáztál, ne habozz bocsánatot kérni vagy azt mondani, hogy sajnálom!
7. Önkontroll és önszabályozási készség, úgymint:
- Ne nevess ki és ne bánts másokat!
- Kerüld a pletykát! Ne beszélj mások háta mögött!
- Ha rosszul sültek el a dolgok, mély levegő, őrizd meg a nyugalmadat!
- Ne csinálj a bolhából elefántot!
- Várj türelmesen a sorodra!
Hatalmas anyag, ugye? Jó lenne tudni is, nemhogy átadni, tanítani... Jó hír: szerencsére egy egész élet (vagy ki tudja hány) áll rendelkezésünkre az elsajátításához, és íme -
Néhány módszer, ahogyan közvetíthetjük és taníthatjuk ezeket a készségeket gyermekeinknek:
1. Szülői minta: Természetesen alapvető fontosságú, hogy olyan példát mutass, amit szeretnél viszontlátni. De nem kell elkeseredni, ha ráébredsz, hogy egynémelyik képességnek te sem vagy a nagymestere. Az emberi idegrendszer nagyon rugalmas, változni és fejlődni képes lények vagyunk, ezért bármikor dönthetsz úgy, hogy a gyermekeddel együtt vágsz bele, és közösen gyakoroltok egy-egy új társas készséget. A gyerekek pedig külön örülnek, ha elismerjük, hogy mi sem vagyunk tökéletesek, és nekünk is van mit tanulnunk, pl. a kedvesség terén.
2. Mutass rá a kívánatos viselkedésre másoknál! Ha az utcán, vagy egy mesében/filmben, olyan jelenetet látsz, ahol valaki nagyszerűen példázza bármelyik fenti barátságos hozzáállást, hívd fel a gyermeked figyelmét rá, és mutasd ki tetszésedet. Ha például egy másik gyereknél látsz egy kívánatos viselkedést, dicsérd meg úgy, hogy a gyermeked is hallja az elismerő szavakat! (pl. "Nahát Danika! Ez aztán a türelem! Mindenki tolong itt a pizzáért, csak te vársz egyedül, békésen a sorodra! El vagyok ájulva!")
3. Szerepjátékok közben tégy úgy, mintha! Plüssállatokkal, babákkal, autókkal remekül el lehet játszani társas helyzeteket. Eljátszhattok például egy vitatkozós jelenetet, ahol az egyik szereplőnek a szájába adhatod a fenti „bölcsességek” valamelyikét, és példázhatod vele a kívánt viselkedést.
4. Társasjátékozzatok! A közös családi társasozások nagyszerű lehetőséget teremtenek, hogy a gyerek társas készségeit megerősítsd, (pl. "Azt a mindenit, Gabó! Egyszerre 2 bábudnak is annyi, és szó nélkül fogadod? Hát így kell méltósággal veszíteni kérem szépen!"). Vagy beszélgethetsz vele arról, hogy miben lehetne még fejlődnie (pl. "Oké, Bíborka, ez szívás, elismerem, de nem kell rögtön feketének látni a helyzetet, maradj nyitott, még bármi lehetséges!")
5. Próbáljátok el a nehéz szituációkat! Ha tudod, hogy konkrétan mi az, ami nehezen megy a gyereknek (pl. nem köszön vissza, nem tartja a szemkontaktust, nehezen kezdeményez beszélgetést, túl hamar felkapja a vizet), eljátszhatjátok a helyzetet, majd konkrét forgatókönyvet/párbeszéd sablont készítve, begyakorolhatjátok a kívánt alternatívát.
6. Kérd meg a gyereket, hogy tanítson másokat! A legtöbb gyerek értékeli, ha valaki bizalmat szavaz neki, és szakértővé avanzsálja, ezért hatásos motiváló tényező lehet, ha például kissé manipulatívan, így szólsz az egyik „verekedős csibész” tanítványodhoz: "Figyelj csak Bálint! Észrevettem, hogy Te nagyon erős vagy, és mindig határozottan kiállsz magadért! El tudnád mondani Zsoltinak és Márknak, hogyan védhetik meg magukat úgy, hogy ne kerüljenek bajba?"
7. Használj kifejezetten érzelmi és társas készségeket fejlesztő eszközöket:
Ehhez jó szívvel ajánlom az alábbi saját fejlesztésű játékaimat, amelyekről ha bővebben olvasnál, akkor kattints a nevükre!
o Barátság Mágnes kártyajáték – a barátkozási és konfliktuskezelési készségek fejlesztéséhez,
o Gorom Banya Szelídül – szituációs kártyák az indulatkezelés gyakorlásához,
o Mi volt ma a suliban? – kommunikációt segítő kártyajáték,
o Sárga Napló – Önismeretet és önkifejezést fejlesztő munkafüzet,
o Zűrutazások interaktív beszélgetőkönyvek,
o Érzelmi Bingó – érzelmi intelligenciát fejlesztő társasjáték.
