HOGYAN SEGÍTSEM A GYEREKEMET, HA PISZKÁLJÁK A SULIBAN?

Mi felnőttek talán már nem is emlékszünk, mennyi csúfolódás és piszkálódás ért bennünket gyerekkorunkban, de ha előhívjuk kicsit a száműzött emlékeket, biztos vagyok benne, hogy mindenkiben feldereng egy-két fájdalmas pillanat.

Amikor a gyerekeink szenvednek el hasonló bántást a társaiktól, az sok esetben éppen azért felkavaró szülőként, mert túl azon, hogy imádjuk a csemeténket és ösztönösen védeni próbáljuk, a vele történt „igazságtalanság” a saját bántó sztorinkat is a felszínre hozza.

Az első lépés tehát mindig annak a letisztázása, hogy ez a fájdalom mennyire tartozik hozzánk és milyen mértékben a gyermekünké.

Ha azt látod, hogy a kicsinyedet, bár bántja a dolog, de azért jól elboldogul vele, és hellyel közel sikeresen megküzd az érzéseivel, akkor büszke lehetsz rá, és nincs más dolgod, mint elismerni, hogy micsoda hős, és kifejezni, hogy büszke vagy rá, amiért nap, mint nap elviseli a „provokátorokat”. Nem azt mondom, hogy hagyd magára és oldja meg egyedül, csak arra kérlek, hogy vedd észre, ha a saját fájdalmas emlékeid bekapcsolják a túlóvó reakciót, és bízz benne, hogy képes lesz megvédeni magát.

Ha azonban úgy fest, hogy a kegyetlenkedések kezdenek mindennapossá válni, és elveszik a kedvét attól, hogy iskolába járjon, barátkozzon, és tanuljon, akkor mindenképp jól jöhet neki egy kis extra támogatás.

Az odáig rendben van, hogy arra bíztatjuk a gyereket, védje meg magát, de sokszor olyan tanácsokkal látjuk el, ami nem túl hasznos, és amivel csak még nagyobb bajba sodorhatja magát. Bizonyos esetekben tényleg nem segít a szép szó, aláírom, és érthető, ha jobb híján arra buzdítjuk a gyerekünket, hogy üssön vagy rúgjon vissza a „bunkóknak”.  Ám az a helyzet, hogy sokszor ez sem szünteti meg a bajt, sőt inkább olajat önt a tűzre. A „megátalkodott, és sok-sok feszültséggel teli piszkálódók” ugyanis éppen erre a pillanatra várnak, és hatalmas verekedés robbanhat ki belőle.

Persze, persze... de akkor mi az, amit tehetünk, hogyan segítsünk a gyerekünknek, igaz?

Rövidtávon működhet az, hogy beszélünk az „ellenség” fejével, a szüleivel vagy az ofővel, viszont én iskolapszichológusként azt mondom, hosszútávon csakis az segít, ha feltornásszuk a gyermekünk önbizalmát. Annyi lelkierőt pumpálunk bele, amennyit csak lehet, és olyan „önvédelmi stratégiákat” gyakorolunk vele, amikkel idővel magabiztosan ki tud állni önmagáért.

Készítettem egy olyan „feladatlapot”, amivel 1. feléleszthetjük kicsit a sárba tiport önbecsülést, és 2. hasznos stratégiákat taníthatunk nekik az önvédelemhez.

A 6 oldalas csúfolódás kezelése segédlet ingyenesen letölthető, és használjátok bátran, akár otthoni beszélgetéshez, akár iskolai foglalkozás keretébenLetöltéshez kattints az alábbi képre!

 

Ha gyermeked nem tud kiállni magáért, akkor könnyebben válhat áldozatul piszkálódásnak, csúfolódásnak, osztályon belüli bántalmazásnak. Éppen ezért fontos, hogy megismerje hol vannak a saját határai, és fontos, hogy merje azokat megvédeni is adott helyzetben. Az Állj ki magadért! Bátorságnövelő csomagajánlatba olyan termékeket válogattunk össze, amelyek nagyszerű segédeszközök lehetnek a kicsit félénk, bátortalan, félős gyerekek megtámogatására, és amikkel megtaníthatjuk nekik, hogyan kezelhetik az idegen helyzeteket, a szorongató gondolatokat, és hogyan állhatnak ki magukért a barátságban és a suliban. A képre kattintva még további részleteket olvashatsz erről:

Ha pedig szívesen "dolgoznátok" tovább az önbizalom erősítésén, akkor ajánlom legújabb kedvezményes csomagajánlatunkat, az Önbizalom edző csomagot, amelyet ITT  találsz (vagy a képre kattintva):

Hozzászólás

Ha megjegyzést szeretnél fűzni a blog bejegyzéshez kérjük, lépjél be, vagy ha még nem regisztráltál akkor most ITT megteheted.