Amit mindenképp taníts meg gyermekeidnek az érzelmekről: mire valók és hogyan vehetjük hasznukat?

Öröm, szomorúság, düh, undor, meglepődés, félelem... Tisztában vagy vele, mennyi érzés vonul át a testünkön egyetlen nap vagy akár egy óra alatt? És hányszor kerekedik bennünk érzelmi vihar? Hogyne lennél vele tisztában, igaz?

  • - Reggel van, felébreszt az óra, és bárcsak ne így lenne, de fáradtnak érzed magad.
  • - Készíted a reggelit, és fásultságot érzel.
  • - A gyerekek már korán reggel veszekednek valami apróságon, és fortyog benned a düh.
  • - Megégett a pirítós, és elfog a bosszúság.
  • - A férjed frissen, üdén kibújik a forró zuhany alól és reggeli puszival üdvözöl, akkor is, ha totálisan elborítottak az érzelmek. - Micsoda megkönnyebbülés!
  • - Miután mindenkit útnak indítottál az iskolába, észreveszed, hogy otthon maradtak az uzsonnás dobozok. Aggódni kezdesz, hogy vajon nem halnak-e éhen a drágák... és így tovább, és így tovább.

 

Néha az a benyomásom, hogy egy nagy halom gomolygó érzelemhalmaz vagyunk, és mégis mikor megkérdezik tőlünk, hogy "mi újság, hogy vagyunk?", legtöbbünk válasza az, hogy "kösz jól", vagy "ne is kérdezd, rosszul", esetleg "hmmm, sehogy".
Nem mintha titkolni akarnánk az érzéseinket, csak épp nem biztos, hogy tudatában vagyunk, mi is történik a bensőnkben, nem tanultuk meg hogyan kell navigálni az érzelmi kavalkádban, és nincs mintánk arra sem, hogy hogyan fejezhetnénk ki az érzéseinket olyan módon, hogy az mások számára is befogadható és hasznos információ legyen. 
Talán épp ezek miatt sokszor úgy teszünk, mintha 1) az érzelmek nem is léteznének, azaz elnyomjuk őket magunkban vagy 2) ártalmasnak ítéljük őket és küzdünk velük.
Egyfelől érthető, hiszen mi NEM az érzelmeink vagyunk, másfelől mégis hozzánk tartoznak, - a részeink, és ha nem veszünk róluk tudomást, vagy harcolunk velük, azzal önmagunkat bántjuk. Ezért a legfontosabb infó, amit tisztázni és átadni érdemes az érzelmek természetéről, az az, hogy miért is léteznek, és hogyan szolgálnak bennünket.

  • • Először is, az érzelmeink eredeti funkciója nem az, hogy nyomasszanak és maguk alá temessenek, mi meg erőnek erejével, szuperhősként birkózzunk velük, hanem hogy odafigyeljünk rájuk, és az útmutatásuk alapján korrigáljuk a gondolatainkat, a hozzáállásunkat és a viselkedésünket. Éppen úgy működnek, mint a testi jelzések: fázunk, amikor a testünknek melegebbre van szüksége, szomjúságot érzünk, ha szervezetünknek folyadék kell.
  • • Az érzelmeink eredeti funkciója tehát nem több és nem kevesebb, mint hogy jelezzék: az adott pillanatban milyen távol vagy közel vagyunk valódi természetünkhöz, önvalónkhoz/isteni énünkhöz/lényegünkhöz/esszenciánkhoz, - ki hogyan nevezi. Ha messze kerülünk attól, akik valójában vagyunk, akkor „rossz” érzéseket tapasztalunk, úgymint szomorúság, fájdalom, üresség, unalom..., ha pedig közel járunk a kiteljesedett énünkhöz, akkor „jó” érzések informálnak arról, hogy az út, amin épp járunk az „langyosodik, meleg vagy forróóóó”.  Ilyenkor boldognak, örömtelinek és könnyednek érezzük magunkat.

 

Talán úgy véled, hogy ez egy hülyeség, hiszen nem befolyásolhatjuk az érzéseinket, vagy úgy hiszed, hogy uralkodnod kell rajtuk, de én szeretném, ha képesek lennénk végre másként szemlélni őket.  Arra biztatlak, hogy tagadás, menekülés vagy harc helyett csak kíváncsian légy jelen az érzelmeiddel, és engedd, hogy rendeltetésüknek megfelelően értékes jelzések legyenek.

De mondom másként: Ha az autódban villogni kezd a benzintank jelzés, mit csinálsz?

  • - Leragasztod egy cuki smiley matricával, hogy ne is lásd, és mások számára is úgy tűnjön minden oké?
  • - Betöröd a műszerfalat egy kalapáccsal, hogy ne zavarjon és ne idegesítsen a jelzés?
  • - Bűntudat gyötör, és haragszol magadra, amiért kigyulladt a villogó?
  • - Lázasan keresed az okokat és a miérteket?
  • - Jógapózban mélyeket lélegzel és meggyőzöd magad, hogy a villogás csupán illúzió, a mátrix része?
  • - Kétségbeesve imádkozol istenhez és reménykedsz, hogy valamiféle csodával határos módon, magától megoldódik a tankolás?

 

Az érzelmek ugyanolyan ártalmatlan jelzések, mint a műszerfal kijelzői. Nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani nekik, - de túl keveset sem.

A jó hír az, hogy bármennyi időt vesztegettünk is a tagadásra, harcra vagy menekülésre, soha nem késő megérteni és befogadni az érzelmeink iránymutatását, és újra ránevelni magunkat arra, hogy együttműködjünk velük. A gyerekeinknek pedig sokkal egyszerűbb és könnyedebb élete lehet, ha már kicsi korban megismertetjük velük a különböző érzelmek mondanivalóját, és megtanítjuk nekik nevén nevezni ezeket az erőteljes energiákat.

Ha van kedved, kérdezd meg gyermekeidet/tanítványaidat, hogy hány érzelmet tudnak megnevezni! Válaszuk nagy eséllyel a boldog és a szomorú lesz, esetleg a harag és a félelem, de talán lesz olyan gyerek, aki testi érzetet fog említeni, mint például az éhség. Pedig az érzések ennél jóval sokszínűbbek, nem igaz? És bár gyermekeink ugyanúgy megtapasztalják ezt a sokszínűséget, mint mi, mégis csak kevéssé képesek szavakba önteni belső valóságukat. Márpedig, ha hiányzik a nyelv és a szókincs ahhoz, hogy megbeszéljék másokkal az érzéseiket, akkor nem tudják megosztani csodálatos belső gazdagságukat, és nem tudnak valódi segítséget sem kapni, ha szükségük van rá. Emiatt pedig a kapcsolataik jóval kevésbé lesznek kielégítőek, mint lehetnének.

Ha Te is fontosnak érzed, hogy gyermekeinkkel együtt mi szülők és pedagógusok is jobban értsük, merjük használni és helyesen használjuk az érzelmeinkben rejlő hatalmas potenciált, összeállítottunk Neked egy olyan játék és könyvcsomagot, amivel játékosan fejlesztheted gyermekeid/tanítványid érzelmi intelligenciáját. Mert az IQ segíthet ugyan gyermekeinknek bizonyos szintű sikerek elérésében, az érzelmi intelligencia viszont egy tartós és mély megelégedettséget biztosít, ami nélkül nem lehet teljes az emberi élet. Az Érzelmek birodalma csomagajánlatot megtalálod ITT.

Hozzászólás

Ha megjegyzést szeretnél fűzni a blog bejegyzéshez kérjük, lépjél be, vagy ha még nem regisztráltál akkor most ITT megteheted.