Blog
Hasznos reggeli rutin: mik azok a napindító kérdések?
Szándékaink tudatos átgondolása a nap elején egy nagyon hathatós mindfulness eszköz. Persze a nagy reggeli rohanásban nincs idő merengésre, tudom jól... - de ha készakarva mégis rászánjuk magunkat, és reggelente – akár fogmosás közben vagy reggelizés alatt - 10 percre megállunk és tudatosan átgondoljuk a számunkra fontos értékeket és prioritásainkat, garantáltan sokkal könnyedebb lesz a mindennapi káoszban való áramlás.
Segítségével ugyanis idegrendszerünket arra hangoljuk, hogy az előttünk álló információdömping ellenére, képes legyen a számunkra fontos értékekre fókuszálni, ami által így a nap során könnyebben észrevesszük és befogadjuk a szándékainknak megfelelő lehetőségeket.
7+1 ötlet a társas és érzelmi nevelésre a tanítói gyakorlatban
Hogyan támogassuk a kicsiket abban, hogy jól kezeljék az óvodában előforduló társas helyzeteket?
A gyerekek nap mint nap sokféle társas kihívással szembesülnek az oviban vagy az iskolában, ugyanakkor még kevés eszközük van ezek megoldására.
Azok a gyerekek, akik még szegényes problémamegoldó készséggel bírnak, hajlamosak:
- elkerülni a cselekvést és a nehéznek ítélt helyzeteket (pl. elbújnak, amikor csúfolják őket),
- vagy anélkül lépnek akcióba, hogy átgondolnák mit cselekszenek (pl. megütik a társukat), és impulzív döntéseikkel további bonyodalmakba sodorják magukat.
Tele a hócipő... de mivel?
Talán túl sok változás volt mostanában, talán végre itt a tavasz, közeledik a tanév vége és minden iskolás gyerek és (tanár) fárad. De az biztos, sokat hallom mostanában, hogy „elegem van”, „besokalltam”, „tele van a ...” kifejezéseket gyerekektől, felnőttektől egyaránt.
Mivel a kicsik még nehezen fejezik ki az érzéseiket (a kamaszok meg nem szívesen), készítettem néhány képkártyát a 6-14 éves korosztály legjellemzőbb életterületeiről, hogy mi, gyerekekkel foglalkozó szülők és szakemberek valamivel pontosabb képet kaphassunk arról, hogy mivel is van tele az a ... hócipő?
Érzelmi nevelés és közösségépítés az óvodában
Életünk során folyamatosan társas kapcsolatokat építünk és azokban mozgunk. A kapcsolatainkban megélt sikerek és kudarcok adják az alapját az önértélésünknek, annak, hogy milyen embernek tartjuk magunkat, így azt is meghatározzák, hogy kivé-mivé válunk és mi az, amit inkább szeretnénk elkerülni.
Felcseperedésünk során ezeknek a kapcsolatoknak az építése és működtetése természetes módon, jobbára modellkövetés útján alakul, és annyira automatikus, hogy a legtöbbünk számára nem is tudatosul, hogy hogyan és milyen hatások által formálódott ez a rendkívül fontos életkészség.
Mi a gyermeknevelés legnehezebb része?
Igen, van a 24 órás készenlét, mint szüntelen éberség, az éjszakai műszak, a folyamatos aggodalmak, az állandó kupi, majd ahogy gyarapodik a gyerekek száma: az eltérő akaratok ütközése és a ki-kivel-hova-mikor őskáosz... mégis a gyereknevelés legnehezebb része (legalábbis számomra) valami jóval mélyebb és húsbavágóbb dolog:
A pusztító énemmel való találkozás.
A háború beszédtéma a gyerekek között. Mit, mennyit és hogyan mondjunk?
Ahogy telik az idő, egyre több szó esik a háborúról az osztálytermekben és a családokban is, ezért lassan elkerülhetetlen, hogy valamilyen formában lehetőséget teremtsünk a gyerekekkel való beszélgetésnek erről a nehéz és bonyolult témáról.
Amit mindenképp taníts meg gyermekeidnek az érzelmekről: mire valók és hogyan vehetjük hasznukat?
Nem kell szeretni, de ne bántsuk egymást!
NOVEMBER 1. - Az édes nagymamákért, akik már nem élnek köztünk
Két éve, hogy meghalt mamikám. Idős volt már, sokat betegeskedett, és tudni lehetett, hogy hamarosan eljön a nap - mégis fájt. Felfogtam, hogy jobb így neki, és nem hiszek a halál véglegességében, de mégis...
Amikor meghallottam, hogy már nincs köztünk, olyan érzés volt, mintha egy hólapáttal tarkón vágtak volna. Piszkosul megütött a hiánya. Hosszú hetek teltek el mire felocsúdtam, és újra irányítani tudtam a könnyeimet.